mottó
Elérhetőség Iskolatörtének Patrónusok Bemutatkozás Általános Iskola Gimnázium
 JelentkezésIskolaépületÉves menetrendHírekVersenyeredményekGalériaÓrarendOsztályok 
Kápolna Betlehem DÖK Zeneterem Archívum Felvételi Aktuális

Hírek

 

Film készült 25 éves iskolánkról

2018.11.12.

Erhardt Ágoston készített filmet az Új Nemzedék című műsor keretében Iskolánkról.
A film megtekinthető itt.

 

Levélregény - jubileumi évkönyv

2018.09.16.

Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent jubileumi évkönyvünk, mely a Levélregény címet kapta.
Ára: 1500 Ft
Támogatói ár: szabadon választott,
vagyis 0 Ft-tól (ez esetben a vásárló a támogatott) tetszőleges mértékű adományig
Mindkét épület titkárságán megvásárolható.
 
Egyúttal nagy örömmel adjuk hírül azt is, hogy az összes köszöntőlevél, mely a könyvhöz érkezett,
erre a linkre kattintva elérhető és elolvasható.

 

Tanévnyitó beszéd

2018.09.03.

Lázár Ervinnek, hálával,
elnézését kérve, amiért
beszédem írásakor kölcsönkértem szereplőit.
 
Mikkamakka kilépett a tisztásra. A korai napfény a fák tetejét súrolva ragyogta be a rétet. Először kicsit hunyorgott a fényben, aztán észrevette, hogy a mező közepén heverő fatörzsön üldögél már valaki. Ahogy közelebb ért, látta, hogy nem is egyvalaki, hanem rögtön kettő. Bruckner Szigfrid és Szörnyeteg Lajos üldöngélt és heverészett a rét közepén.
- Hallihó – köszönt nekik Mikkamakka, de rögtön látta rajtuk, hogy rosszat szólt. Bruckner Szigfrid igen mélabúsan, Szörnyeteg Lajos pedig egyenesen bélamúsan nézett rá.
- Hát ti mit vagytok úgy elkámpicsorodva? – kérdezte Mikkamakka.
- Szerinted? Így nyár végén, mégis mitől lehet elpicsorodva az ember? – válaszolta epésen Bruckner Szigfrid.
- Iskolakezdés! – tódította Szörnyeteg Lajos.
- Miért, te talán felhőtlenül jókedvű vagy ma reggel, Kedves Mikkamakka, ha szabad kérdeznem? – tudakolta a szemüvegét törölgetve Ló Szerafin, a kék csodaló, aki olyan gyorsan ért a hátuk mögé, hogy észre sem vették.
Mikkamakka ahelyett, hogy válaszolt volna, melléjük huppant a fűbe:
- Nézzétek csak, kik jönnek ottan!
Az erdő szélén ugyanis éppen ekkor bukkant föl egy kisebb kompánia. Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa lépkedett elöl, hátizsákkal a vállán, mögötte Vacskamati, majd Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl, mindkettő iskolatáskával a hátán. Leghátul Dömdödöm ballagott, hegedűtokkal a kezében.
- Phű – mondta köszönés helyett Nagy Zoárd, ahogy ő is, mint a többiek, odatelepedett a kidőlt fatörzs mellé – phű de meleg van, mintha még mindig nyár lenne.
- Miért? Már vége van? – érdeklődött ártatlanul Bruckner Szigfrid, de aztán hamar megbánta. Lett ugyanis akkora pfújolás, fittyegés és füttyögés, hogy Mikkamakka még a fülét is befogta.
- Nem tűnt föl, hogy mindjárt évnyitó? Ha jól látom, mindenki oda igyekszik – világította meg a helyzetet Aromo.
- Bizony ám! És beszéd is lesz! Tanévnyitó! – tódította Szörnyeteg Lajos.
- Úúgy bizony! Alig váá-árom már! – ásított gúnyosan Aromo.
Vacskamati erre a kidőlt fatörzsre pattant, igazgatós arcot vágott, és fennhangon szónokolni kezdett:
- Kedves Gyerekek! Most, hogy vége van a nyárnak, bizonyára nagy örömmel és várakozással néztek az új tanév elé. Szeretném nektek elmondani… – de nem ért mondandója végére, mert Aromo félbeszakította.
- Fogadjunk, most meg majd az következik, hogy fogadjatok mindig szót, meg tanuljatok szorgalmasan, mert...
- Mert különben megbuktok – tódította Szörnyeteg Lajos szelíden ordítva.
A fittyegés, füttyögés és pfújolás hallatán Mikkamakka ismét befogta a fülét.
- Miért, ti mit mondanátok szegény igazgató helyében? – kérdezte kíváncsian.
Erre egyszeriben mindenki elhallgatott, még Szörnyeteg Lajos is elgondolkodva üldöngélt a fűben.
- Én azt mondanám, hogy… hogy tanuljatok, aztán vagy megbuktok, vagy nem – törte meg a csöndet tűnődve Vacskamati.
- Köszönjük, roppant lelkesítő – jegyezte meg gúnyosan Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl.
- Tessék, akkor szónokoljál te! – javasolta sértődötten Vacskamati.
De Aromonak esze ágában sem volt szónokolni. Igyekezett megúszni a dolgot:
- Szónokoljon Bruckner Szigfrid! Sokat látott-hallott, meg a száját is éppen eleget tátogatta már.
- Ha gondoljátok, megpróbálhatom éppenséggel – bátorodott föl Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán, majd föllépett a kidőlt fatörzsre.
- Kedves Nebulók! – kezdte beszédét. – Tanáraitok és idomárjaitok nagy szeretettel vártak már benneteket…
- Még hogy idomárjaitok! – epéskedett Aromo. – Ez jó! Te talán takarmányt hoztál uzsonna helyett?
- Talán arról kellene beszélni, hogy milyen nagyot nőttetek a nyáron – javasolta Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa.
- Ha faiskolába járnék, biztos örömmel hallgatnálak – szellemeskedett Vacskamati.
Most persze Nagy Zoárd hallgatott el sértődötten.
Csönd lett a réten. Lehajtott fejjel álldingált és üldöngélt mindenki.
Ekkor Dömdödöm szólalt meg. Tulajdonképpen el is felejtkeztek róla. A fűben heverészett, egy krokodil formájú felhőt figyelt mostanáig, ahogy lassan, tátott szájjal úszott az égen.
- Dömdödöm – mondta, ahogy lassan tápászkodott a fűből. Majd fellépett a fatörzsre, és onnan ismételte meg:
- Dömdödöm.
Erre lassan a többiek is szedelődzködni kezdtek. Maguk sem értették, miért, de valami furcsa jókedv vett erőt rajtuk. Lassacskán vigyorogni és viháncolni kezdtek, leporolgatták és hátba ütögették egymást. Hátukra vették a táskájukat is, és elindultak az ösvényen a Négyszögletű Kerekerdő szélén álló Szent Gellért Iskola felé.
- Te, neked melyik beszéd tetszett a legjobban? – érdeklődött Aromo halkan Mikkamakka felé fordulva.
- Dömdödömé – súgta válaszul Mikkamakka.
- Nekem is – vallotta be Aromo. – Ráadásul jó rövid volt.
 

Kedves Gellértes Közösség!
 
A fentiek fényében kellő ünnepélyességgel nem mondhatok mást, mint hogy:
- Dömdödöm.
A közoktatás szakembereinek kedvéért ugyanezt kicsit szegényesebben és hosszabban is ki kell mondanom:
- Remélve, hogy Isten áldása, békéje és derűje lesz rajta, a 2018/19-es tanévet A Szent Gellért Iskolában ezennel megnyitom.
 
Nyáry Zsigmond