mottó

Hírek

 

Nyelvi gyakorlat Olaszországban

2018.10.13.

2018. június-július
 
Nos mi faktosok élőben is kipróbálhattuk tudásunkat, az orbetellói plébánián szerveztünk tábort gyerekeknek másfél hónapig több hetes turnusokban…
Nagyon jó élmény volt és öröm volt segíteni egy olyan társaságnak, amely abszolút nyitott volt a magyarok felé, azaz felénk. Sikerült olyan kapcsolatokat kiépítenem, amelyek a jövőben hasznos támpontok lesznek.
Bódis Csongor
 
Személy szerint nagyon élveztem az olaszországi tanulmányi utat. Nagyon szeretetteljes, kedves atyákat ismertem meg és még annál is kedvesebb gyerekeket. Más kultúra, más szokások, de sokat tanultam tőlük mind vallási, mind emberi téren. A fiatal szervezőktől – akik velünk egy idősek – megtanultam mindig lelkesen és segítőkészen állni mindenhez, és mindenkinek, akinek segítségre van szüksége, még akkor is, ha más nyelvet beszélünk, segíteni, ahogy ők is próbáltak engem segíteni nyelvi fejlődésemben. Amikor megérkeztünk, még nem volt teljesen jó az olaszom, viszonylag sokat értettem abból, amit mondanak, de válaszolni nem tudtam, mert bizonyos igeidők használatán, illetve azok ragozásán elhasaltam, viszont az eljövetelem előtti pár napra olyan fejlődésen estem át, amit magam is alig hiszek el. A nyelvtani tudásom és a szókincsem hatalmas fejlődésen ment át.
Ha lesz lehetőségem menni, akkor következőnek is megyek, illetve mindenkinek ajánlom, aki szeretne az olasszal foglalkozni, mert hatalmas élmény közelről megismerni egy másik kultúrát, megpróbálni eggyé válni vele.
Lóczi Márk
 

 

Levélregény - jubileumi évkönyv

2018.09.16.

Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent jubileumi évkönyvünk, mely a Levélregény címet kapta.
Ára: 1500 Ft
Támogatói ár: szabadon választott,
vagyis 0 Ft-tól (ez esetben a vásárló a támogatott) tetszőleges mértékű adományig
Mindkét épület titkárságán megvásárolható.
 
Egyúttal nagy örömmel adjuk hírül azt is, hogy az összes köszöntőlevél, mely a könyvhöz érkezett,
erre a linkre kattintva elérhető és elolvasható.

 

Tanévnyitó beszéd

2018.09.03.

Lázár Ervinnek, hálával,
elnézését kérve, amiért
beszédem írásakor kölcsönkértem szereplőit.
 
Mikkamakka kilépett a tisztásra. A korai napfény a fák tetejét súrolva ragyogta be a rétet. Először kicsit hunyorgott a fényben, aztán észrevette, hogy a mező közepén heverő fatörzsön üldögél már valaki. Ahogy közelebb ért, látta, hogy nem is egyvalaki, hanem rögtön kettő. Bruckner Szigfrid és Szörnyeteg Lajos üldöngélt és heverészett a rét közepén.
- Hallihó – köszönt nekik Mikkamakka, de rögtön látta rajtuk, hogy rosszat szólt. Bruckner Szigfrid igen mélabúsan, Szörnyeteg Lajos pedig egyenesen bélamúsan nézett rá.
- Hát ti mit vagytok úgy elkámpicsorodva? – kérdezte Mikkamakka.
- Szerinted? Így nyár végén, mégis mitől lehet elpicsorodva az ember? – válaszolta epésen Bruckner Szigfrid.
- Iskolakezdés! – tódította Szörnyeteg Lajos.
- Miért, te talán felhőtlenül jókedvű vagy ma reggel, Kedves Mikkamakka, ha szabad kérdeznem? – tudakolta a szemüvegét törölgetve Ló Szerafin, a kék csodaló, aki olyan gyorsan ért a hátuk mögé, hogy észre sem vették.
Mikkamakka ahelyett, hogy válaszolt volna, melléjük huppant a fűbe:
- Nézzétek csak, kik jönnek ottan!
Az erdő szélén ugyanis éppen ekkor bukkant föl egy kisebb kompánia. Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa lépkedett elöl, hátizsákkal a vállán, mögötte Vacskamati, majd Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl, mindkettő iskolatáskával a hátán. Leghátul Dömdödöm ballagott, hegedűtokkal a kezében.
- Phű – mondta köszönés helyett Nagy Zoárd, ahogy ő is, mint a többiek, odatelepedett a kidőlt fatörzs mellé – phű de meleg van, mintha még mindig nyár lenne.
- Miért? Már vége van? – érdeklődött ártatlanul Bruckner Szigfrid, de aztán hamar megbánta. Lett ugyanis akkora pfújolás, fittyegés és füttyögés, hogy Mikkamakka még a fülét is befogta.
- Nem tűnt föl, hogy mindjárt évnyitó? Ha jól látom, mindenki oda igyekszik – világította meg a helyzetet Aromo.
- Bizony ám! És beszéd is lesz! Tanévnyitó! – tódította Szörnyeteg Lajos.
- Úúgy bizony! Alig váá-árom már! – ásított gúnyosan Aromo.
Vacskamati erre a kidőlt fatörzsre pattant, igazgatós arcot vágott, és fennhangon szónokolni kezdett:
- Kedves Gyerekek! Most, hogy vége van a nyárnak, bizonyára nagy örömmel és várakozással néztek az új tanév elé. Szeretném nektek elmondani… – de nem ért mondandója végére, mert Aromo félbeszakította.
- Fogadjunk, most meg majd az következik, hogy fogadjatok mindig szót, meg tanuljatok szorgalmasan, mert...
- Mert különben megbuktok – tódította Szörnyeteg Lajos szelíden ordítva.
A fittyegés, füttyögés és pfújolás hallatán Mikkamakka ismét befogta a fülét.
- Miért, ti mit mondanátok szegény igazgató helyében? – kérdezte kíváncsian.
Erre egyszeriben mindenki elhallgatott, még Szörnyeteg Lajos is elgondolkodva üldöngélt a fűben.
- Én azt mondanám, hogy… hogy tanuljatok, aztán vagy megbuktok, vagy nem – törte meg a csöndet tűnődve Vacskamati.
- Köszönjük, roppant lelkesítő – jegyezte meg gúnyosan Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl.
- Tessék, akkor szónokoljál te! – javasolta sértődötten Vacskamati.
De Aromonak esze ágában sem volt szónokolni. Igyekezett megúszni a dolgot:
- Szónokoljon Bruckner Szigfrid! Sokat látott-hallott, meg a száját is éppen eleget tátogatta már.
- Ha gondoljátok, megpróbálhatom éppenséggel – bátorodott föl Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán, majd föllépett a kidőlt fatörzsre.
- Kedves Nebulók! – kezdte beszédét. – Tanáraitok és idomárjaitok nagy szeretettel vártak már benneteket…
- Még hogy idomárjaitok! – epéskedett Aromo. – Ez jó! Te talán takarmányt hoztál uzsonna helyett?
- Talán arról kellene beszélni, hogy milyen nagyot nőttetek a nyáron – javasolta Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa.
- Ha faiskolába járnék, biztos örömmel hallgatnálak – szellemeskedett Vacskamati.
Most persze Nagy Zoárd hallgatott el sértődötten.
Csönd lett a réten. Lehajtott fejjel álldingált és üldöngélt mindenki.
Ekkor Dömdödöm szólalt meg. Tulajdonképpen el is felejtkeztek róla. A fűben heverészett, egy krokodil formájú felhőt figyelt mostanáig, ahogy lassan, tátott szájjal úszott az égen.
- Dömdödöm – mondta, ahogy lassan tápászkodott a fűből. Majd fellépett a fatörzsre, és onnan ismételte meg:
- Dömdödöm.
Erre lassan a többiek is szedelődzködni kezdtek. Maguk sem értették, miért, de valami furcsa jókedv vett erőt rajtuk. Lassacskán vigyorogni és viháncolni kezdtek, leporolgatták és hátba ütögették egymást. Hátukra vették a táskájukat is, és elindultak az ösvényen a Négyszögletű Kerekerdő szélén álló Szent Gellért Iskola felé.
- Te, neked melyik beszéd tetszett a legjobban? – érdeklődött Aromo halkan Mikkamakka felé fordulva.
- Dömdödömé – súgta válaszul Mikkamakka.
- Nekem is – vallotta be Aromo. – Ráadásul jó rövid volt.
 

Kedves Gellértes Közösség!
 
A fentiek fényében kellő ünnepélyességgel nem mondhatok mást, mint hogy:
- Dömdödöm.
A közoktatás szakembereinek kedvéért ugyanezt kicsit szegényesebben és hosszabban is ki kell mondanom:
- Remélve, hogy Isten áldása, békéje és derűje lesz rajta, a 2018/19-es tanévet A Szent Gellért Iskolában ezennel megnyitom.
 
Nyáry Zsigmond